Létrehoztuk a Három Föld Szövetséget a Nagykunság, a Hajdúság és a Nagysárrét településeinek részvételével, elindítottuk az Ágota híd felújítását. Otthont adtunk a nyugdíjas kluboknak a Bocskai utcán, megalapítottuk a pedagógusok és népművelők Csenki Díját, a Díszpolgári címet és a Pro Urbe kitüntetést. Mindez – és sok egyéb intézménye a demokráciának – ma már természetes dolog, és eszünkbe sem jut, hogy nem volt mindig így.

 

Tisztelt Jelenlévők, Kedves Barátaim!
„Ellenállhatatlan” polgármesterünk felkérésének teszek most eleget – bevallom, kissé felemás érzésekkel. A felkérés szerint néhány fontos, érdekes eseményt, szép emléket kellene felvillantanom Püspökladány  várossá avatásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Mivel sajnos már öregszem, ezért elővettem a régi dokumentumokat, újságokat, hogy frissítsem a memóriámat, de csak egy csomó száraz tény került elő abból az időből: koncepciók, jegyzőkönyvek, költségvetések, fejlesztési tervek, beszámolók. Sehol egy jó sztori, egy felemelő pillanat! Felidézhetném viszont ezekből például a gázhálózat bővítését, a telefonfejlesztést, az intézmények felújításait, az útépítéseket, a kábel Tv kiépítését, a Bocskai utca és a főtér átalakítását, az utcanevek megváltoztatását, a templomok külső megvilágítását, vagy az olyan új rendezvények elindítását, mint az október 23.-ai ünnepségek, az ökörsütés, az idősek napja, stb. Akit a részletek érdekelnek, az akkori újságokban, jegyzőkönyvekben utánanézhet. Beruházások, fejlesztések minden ciklusban voltak, előtte is és utána is. Nekem most talán inkább arról kellene szólnom, hogy mitől volt az a négy év más, mint a többi, miért volt az a rendszerváltás ciklusa.
1990-ben, az első szabad és demokratikus választásokat követően megalakultak az önkormányzatok. Az önkormányzatiság lényege, hogy minden közösség szabadon, önállóan működik és dönt érdekeinek érvényesítéséről, melyhez a nagyobb közösségtől megkapja a feltételeket, a szükséges segítséget. És ahogy az állam biztosítja a feltételeket a területi és települési önkormányzatok működéséhez, úgy kötelessége az önkormányzatnak is támogatni a helyi intézmények, civil közösségek működését. Ennek jegyében teremtettük meg az intézmények önállóságát, hoztunk létre közalapítványokat a kultúra és a sport támogatására, választottunk bizottságokat, tanácsadó testületeket, iskolaszékeket a demokratikus irányítás érdekében. Átvettük a megyei közművagyon városunkra eső részét, létrehoztuk a városi vízszolgáltatás és szennyvízkezelés, a hőszolgáltatás, a temetőüzemeltetés, a közterületek és önkormányzati lakások fenntartásának szervezeteit. Szintén inkább gondokat, mint örömet okozott a régi pártház, a munkásőrség, az ifiház vagy a mozi épületeinek városi tulajdonba vétele, hasznosításuk megoldása.
Ebben az időben indult a hatosztályos gimnáziumi képzés, a háziorvosi körzetekkel megvalósult a szabad orvosválasztás, a kárpótlási folyamattal pedig elindult a régi mezőgazdasági termelőszövetkezetek felbomlása. Mindez rengeteg konfliktussal járt, melyeket nem mi okoztunk, de sokan az önkormányzattól várták a segítséget. Megújítottuk az együttműködést az egyházakkal, a térség településeivel. Meglévő osztrák és finn kapcsolataink mellé testvérvárosi megállapodást kötöttünk a hollandiai Hattem és az erdélyi Makfalva településekkel. Létrehoztuk a Három Föld Szövetséget a Nagykunság, a Hajdúság és a Nagysárrét településeinek részvételével, elindítottuk az Ágota híd felújítását. Otthont adtunk a nyugdíjas kluboknak a Bocskai utcán, megalapítottuk a pedagógusok és népművelők Csenki Díját, a Díszpolgári címet és a Pro Urbe kitüntetést. Mindez – és sok egyéb intézménye a demokráciának – ma már természetes dolog, és eszünkbe sem jut, hogy nem volt mindig így. 20 évvel ezelőtt számtalan konfliktus felvállalásával lehetett és kellett ezeket kitalálni, kidolgozni, eldönteni, megvalósítani és működtetni. Nem sok szép emlékem van ebből az időből, inkább az idegeskedésekre, a csalódásokra, a sok cigire, az éjszakába nyúló vitákra emlékezem, ezek részletezésével azonban sem Önöket untatni, sem az ünnepi hangulatot elrontani nem akarom. Aki politizálásra adja a fejét az számoljon ezzel is! Úgyhogy végezetül inkább azokról szeretnék megemlékezni – ha megengedik név szerint is, akikkel abban az időben együtt dolgoztunk, vitáztunk, akik segítségünkre voltak.
Szeretném felsorolni először is az akkori képviselőtestület tagjait: Néhai Csizmadia Lajos, Dr. Felszeghy Szabolcs, néhai Dr. Garamvölgyi György, Györkei Gyula, Dr. Hódos József, Kardos István, Kovács László, Mile István, Dr. Molnár László, Dr. Nagy János, Dr. Nagy László, Ökrös István, Papp Sándor, Dr. Pásztor János, Pereiné Borsos Gizella, Szabó Ferenc, Szilágyi Lajos, Szilágyi Imre, néhai Tomka Jánosné, valamint ne feledkezzünk meg Dr. Pongrácz Piroska jegyző asszonyról sem.
Szeretnék megemlékezni néhány támogatónkról, segítőnkről, akik sajnos már nincsenek közöttünk, hasonlóan néhány előbb említett képviselőtársunkhoz: Páskai István esperes úrról, Zsigmond Kálmán makfalva-i polgármester úrról, Dr. Hegedűs Jánosról, az elszármazottakat szervező Dundi bácsiról, a későbbi képviselőkről Nagy Benjáminné Sándor Ibolyáról és Hegedűs Andrásról, a pártreformer vasutasról: idősebb Egri Sándorról, Dr. Bárdos Lajosról, Vadász Ferencről, a bőrdíszműves Nagy Istvánról, Herédi Ferencről és Lukács Lászlóról.
És végül még néhány név azok közül, akiknek sokat köszönhetek, köszönhetünk: Nagytiszteletű Sipos Koppány Kadosa és Ábrám Tibor lelkész urak, Lugossyné Margit néni és vele a Csillag és Molnár családok, Bárdosné Karola, Nagy Ernőné, Laboncz Anna, Lekvár Erika, Karacs Edit, Kiss Éva, Balogh Rozi, Bede Sanyi, Dembrovszki Sanyi, Szabó Zoltán tanár úr, Fábi János és Püski András, Uhrin József gyógyszerész úr, Ordasi Jóska bátyám, Matkó Jóska és családja, ifjabb Egri Sándor, Mucur, Kapusi Imre, Kiss Csaba, Szabó Attila, Márkus Gabi, Szabó Imi, Terdik Gyuri, Fekete Imi és Bill, vagyis Bihari Laci. Nekik jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánok.
Szeretném megköszönni a segítségét a Polgármesteri Hivatal minden akkori dolgozójának.
Megköszönöm Matolcsi Lajosnak – a város nevében is – Győrfi Lajost.
Megköszönöm Szűrös Mátyásnak a korrekt együttműködést, Molnár Lászlónak, hogy utóbb nem dobott ki minden kezdeményezésünket.
Megköszönöm Arnóth Sándornak a meghívást, Önöknek, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, türelmüket és figyelmüket.
Püspökladány, 2011. január 26.  Dr. Farkas Dezső Püspökladány város volt polgármestere